Isaiah 46

Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, ^a1A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának! ^b 2Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! 3Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. ^c 4Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. ^d 5A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! ^e 6És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! ^f 7Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. ^g 8Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. ^h 9Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! ⁱ 10Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! ^j 11Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem! ^k 12Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt! ^l 13